Tirolban járt a Tiroller Troll Team

Marika élvezetes visszaemlékezései után nem szeretnénk, hogy a blog megszűnjön. Várjuk azon csoportoktól a beszámolókat, akik utaztak a JEKA-val és szívesen közzétennék élményeiket.

Az idén megrendezésre került Tiroli Ötös Diákvetélkedő és Nyereményjáték (www.jekajatek.hu) nyertes csapata 6 napot tölthetett teljesen ingyen a Lech völgyében. Olvassátok először az ő beszámolójukat:

Az elmúlt tanévben a Budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Iskola és Óvoda 6. osztályának lelkes kis csapata részt vett a JEKA Hungária Utazási Iroda „Tiroli Ötös” Diákvetélkedő és Nyereményjátékán, melynek középpontjában Ausztria és a Lech – völgy állt. Sokat dolgoztunk azon, hogy minél jobban megoldjuk az izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokat. Munkánknak meglett a gyümölcse. Mindannyian nagyon örültünk a hírnek,  hogy mi nyertük meg a 6 napos tiroli utazást.

Szeptember 16-án 7-kor gyülekezett a Tiroller Troll Team Budaörsön.  Integettünk a szülőknek és kezdetét vette a nagy kaland.

Végre elindult a busz...!

Az első izgalmas élményt Salzburgban a városnézés jelentette. Sétálgattunk az óvárosban, megnéztük a dómot és Mozart szülőházát.

Városnézés Salzburgban

Este 8 körül értünk szállásunkra, a mesés Stanzach falu központjában található JEKA házba.

Másnap reggelre a körülöttünk lévő  hegyeket hósapka fedte be, aminek nagyon örültünk. Autóbuszunk Németországba vitt, hogy ellátogathassunk II.Lajos király mesebeli kastélyába, Neuschwansteinbe. A kastélyban megelevenedett a német mese és mondavilág. 

Délután rövid városnézést tettünk Füssenben, majd a Lech vízesés megtekintése után a régió legújabb függőhídjáról gyönyörködhettünk a táj szépségében. 
 

Csodálatos volt a vízesés...

Az este -  miután a finom vacsorát elfogyasztottuk - dramatikus játékokkal telt.

Dramatizált játékaink

Következő napon az Ehrenbergi vár múzeumában életre kelt a környék lovagjainak élete. Feladatlap segítségével ismerkedtünk a múltbéli élettel, korhű ruhákat öltve szituációs játékokat adtunk elő. Felpróbálhattunk lovagi páncélokat, lovagi tornát tekinthettünk meg és sok izgalmas dolgot tudtunk meg a lovagok életével kapcsolatban. Utána rövid túra keretében „elfoglaltuk” a dicső vár romjait. Az esti szórakozást a nap eseményeiből szőtt krimi történetek előadása jelentette.

Ahol mi is egy kicsit lovagok lehettünk...

A negyedik napon az 1800 méter magas Jöchlspitzére gyalogoltunk fel. Nem egészen így terveztük, de az esős idő miatt nem működött a felvonó. Ez nem szegte kedvünket. Meredek sziklák, havas csúcsok, csodazöld rétek, legelő bocik és a napsütötte Lech folyó völgyének látványa felváltva kápráztatott el bennünket. Szinte haraptuk a tiszta levegőt. Fent a csúcson mindenki megette a jól megérdemelt ebédjét, majd megjutalmaztuk magunkat  forró csokival. Ezen a napon még egy túra várt ránk. Késő délután 100 méter magas, 200 méter hosszú halálfélelmet idéző függőhídon áthaladva jutottunk el a Simsi vízeséshez. Félelmetes volt, ahogy a rengeteg víz lezúdult. 

A híd...

 Sötétedésre fáradtan értünk haza, de Ági néni meglepetés- palacsintája igazi gyógyír volt. :-)

Tirolban töltött utolsó napunkon a svájci határnál fekvő Lech városkából felvonóztunk a 2350 méter magas Rüfikopf csúcsra, ahol kellemes hóvihar fogadott minket.  Egy kis hógolyózás után egy újabb felvonóval a mormoták „lakhelyére” kirándultunk, örömmel számolgattuk a napon sütkérező mókás állatokat.

Délután 4 körül érkeztünk vissza Stanzachba. Ezen a napon mindenki megnézhette tüzetesebben a falut.

Sajnos elérkezett a hazautazás napja. Szomorúan szálltunk be a buszba, hiszen nagyon jól éreztük magunkat.

Köszönjük a JEKA-nak a szép programokat és a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos utazáson.

Mindenkit bíztatunk, vágjon bele egy ilyen utazásba, felejthetetlen élményben lesz részük!

A Tiroller Troll Team

Itt vagyok újra!

Itt vagyok újra!  Tudjátok miért nem jelentkeztem ilyen sokáig? Május 25. én megszületett az ötödik unokám Salzburgban. Dominik a neve, nagyon aranyos kisfiú, Vele voltam elfoglalva, a gondolataim is körülötte jártak. 

Hol volt, hol nem, messze, messze, folytatódjék hát a mese...

E kis kitérő után elmesélem utolsó két táborozásunkat. Mindkettőben közös az, hogy a csapat egy része búcsúzó nyolcadik osztályos diák, és az osztályfőnökük Zsóka néni volt. A kirándulások között négy év telt el...

2005 május 27. péntek reggel negyed hatkor, jókedvű, izgatott gyerekek csapata várja az autóbuszt, sok - sok csomag között, még elhangzik néhány jó tanács az aggódó szülőktől, majd szakavatott kezek gyorsan eltüntetik a csomagokat az autóbusz gyomrában. Már az autópályán robogunk Csehország felé... 

Délelőtt 11 órakor a romantikus Lichtenstein-kastély parkjában sétálunk Lednicében.

Szállásunk a Prágától mindössze 30 km-re délnyugatra elterülő, gyönyörű Karlstein vidékén található. Ez az erdős, hegyes, mezős vidék túrázásra kiválóan alkalmas. A 139 km hosszú Berunka folyó egy mellékága az ismertebb Moldva (Vltava) folyónak. Az erdőkben a mészkő fennsíkon ritka növények, főleg virágok találhatók. Hogy megvédjék ezt a különleges tájat, a Prágától délnyugatra fekvő mintegy 130 km²-t „Cseh Karsztvidék” néven természetvédelmi területté nyilvánították.

Prága közelsége miatt ez Közép-Csehország legérdekesebb üdülőhelye, Revnice sok híres személyiségnek adott otthont, például Martina Navratilovának (teniszező), Ignác Hermann-nak, Jan Neruda-nak (író) és Tomas G. Masaryknak (Csehszlovákia első elnöke). A JEKA "Leto" nevű kis üdülőtelepe lesz az otthonunk egy hétig Revnice mellett, közvetlenül a folyó partján. Izgalommal vették birtokukba a szinte teljesen új galériás szobákat. A fiúk még ki sem csomagoltak, már is a pecázási lehetőséget mérték fel.Úszhatnak, fürödhetnek a Berunka folyóban, focizhatnak a füves udvaron, a kellemes kora nyári melegben.

Felfedezésre vár bennünket az Arany Prága, templomtornyok százaival, a híres Károly híddal, a romantikus történelmi központtal és utcai művészekkel. 

Kirándulás, kaland a környező várakban Karlstejn, Kokorin, séta Melnikben a kis történelmi városkában, az Elba és a Moldva torkolatánál. 

Felkerestük Csehország legrégebbi szabadtéri népi építészeti múzeumát  Prerov nadLabemben, melynek hangulata a szentendrei Skanzenhez hasonlít. 

Kutna Hora a  világörökség része, ma közepes méretű vidéki város. Látogatást tettünk az ezüstbányákban, majd délután sétáltunk a város nevezetességei között, Szent Borbála templom, vár, Olasz udvar. 

Hipp - hopp, már el is telt az egy hét, és indulhatunk haza. 

Útközben még bekukkantunk a magas sziklán álló Cesky Sternberk várába, egy kis délutáni séta Pozsonyban, és már meg is érkeztünk. Kiszállás! 

 

Már el is telt négy év, 2009. május 29. és útra kész a Kiss - csapat! 
Zsóka néni most ballagó nyolcadikosainak létszámát "kibővítettük" (az utazási költség csökkentéséért is) régi, veterán csapat tagokkal, akik szívesen kirándulnak a diákokkal. Úti célunk  TIROL! 
Nagyon korán indultunk, már fél ötkor elfoglalták előre kijelölt helyüket a jó kedvű utasok.

Délután már Innsbruckban, Tirol fővárosában róttuk az utcákat. Sétáltunk az óvárosban a Goldenes Dachl, a Hofkirche, és egyéb látványosságok között. Öt órakor indulunk tovább Mieminger csodálatos panorámafennsíkján és a Fernpasson  keresztül szálláshelyünk Stanzach felé. Szobáik elfoglalása után már is a környék felfedezésére indultak. Jó hír: a foci pálya itt van a szomszédságban! Tudtuk, hol kell keresni őket, már másnapra meg volt a helyi csapattal a kapcsolat.

Másnap délelőtt szabad program, séta, ismerkedés a faluval. Mészkősziklás csúcsokkal körülvett  völgyben található a tágas, vadvirágos rétekkel övezett Stanzach, a Lech és a Namlos folyók találkozásánál. 

Nagy izgalommal várták a délutáni kirándulást, Bach faluból kétüléses felvonóval mentünk a Jöchlspitzére, 1768 m magasságig, itt csodálatos panoráma tárult elénk. Igaz, elég hideg volt, de a látvány mindenért kárpótolt.

A következő nap egész napos kirándulásra indultunk a Bajor-kastélyokhoz. Reutten keresztül jutunk el Füssen-Hohenschwangauba. Itt megcsodálhattuk II. Lajos bajor király „őrült álmát”: Neuschwanstein mesebeli kastélyát, melyet egy színházi díszlettervező tevei alapján, kizárólag  schwangaui márványból, „Csipkerózsika-stílusban” építtetett.

Délután a határ menti középkori városban, Füssenben sétáltunk.

Ismét egy kastély kaland!  A Plansee kék vize mentén és a vadregényes Ammerwaldon keresztül Linderhofig buszoztunk. A Versailles-re emlékeztető barokk kastélyt csodálatos kertek veszik körül. 

Este átmentünk a helybeli iskolába, itt a padlástérben egy érdekes "róka szobát" rendeztek be, sok új ismeretet szereztünk.
Nagyon gyorsan röpül az idő, utolsó túránk az 1103 m magasságban lévő, festett házairól híres Holzgauból indul, célunk a simmsi vízesések. A „séta” nem megerőltető, az élmény viszont magával ragadó. Helyettem inkább meséljenek a képek...

Délután még foci meccs, drukkolás, búcsú séták a kedvenc helyekre, csomagolás és takarítás, mert reggel indulunk haza : (

Salzburgi séta útban hazafelé

Szép volt, igaz volt, a "Kiss - csapat" utolsó táborozásának vége volt.

Sok izgalom, kaland, élmény kovácsolta össze ezt a kis utazó közösséget, a mai napig is emlegetik a JEKÁs utazásokat, milyen jó is volt... de sok szépet láttunk...

Olvasd el, ezeket írták:
"Millió gyönyörű élményben volt részünk... azóta is emlegetjük! Ha akkor ezeket kihagyjuk, szegényebbek maradtunk volna!" (Rita)

"Köszönöm szépen ezt a remek összefoglalót. Nagyon jó volt egy kicsit emlékezni!!!!!!" (Zsuzsa)

" Örömmel láttam az utazásokról készült képes leírásokat." (Jutka)
"...de jó:))  olyan kicsik voltunk még:(( nem sok minden maradt meg, de így

a képeket látva: mintha előző életemben jártam volna ott:)" (Nóri)

"Milyen jókat kirándultunk!" (Ani)

"... hát persze hogy emlékszem de jó volt! :) amúgy nincsenek fent facebookon vagy valahol képek mert  szívesen megnézném őket! :)" (István)

" Nélkületek soha nem jutottam volna el olyan gyönyörű helyekre, mint Skócia, Svájc, Norvégia. Örökké hálás leszek ezért." (Vali)
" Köszönöm szépen. Mesebeli tájakon jártunk, mint egy álom." (Teri)

Ezzel búcsúzom, ha neked is volt hasonló élményed, kalandozásod a JEKÁval, folytasd a blogot! Átadom a "stafétát"!

Kiss Pálné Marika

És ismét egy újabb tiroli kalandozás

Újra együtt a "Kiss csapat", kalandra fel, irány Tirol!

Mint a mesében "az Óperenciás - tengeren is túl..." Lechtal hegyei között van egy kis falu, Stanzach. Már többször is jártunk itt, de nyár végén, augusztusban most megyünk első alkalommal. 

De kezdjük az elején... Hajnali 4 órakor izgatott emberek toporogtak a gyülekező helyen, korán keltek, hogy minél több időt tölthessenek útközben is város nézéssel.  Délután már Tirol fővárosában, Innsbruckban róttuk az utcákat. Mennyi felfedezésre váró nevezetesség, a Goldenes Dachl, a Hofkirche, az óváros.

A lemenő nap sugarainál még gyönyörködhettünk az elénk táruló panorámában Mieminger  csodás fennsíkján. A Lech folyó völgye a tiroli táj gyöngyszeme. Az itt élők szerint a folyó olyan mint egy zabolátlan kölyökcsikó. Nehéz meghatározni, merre is veszi az irányt, fut minden felé, kettéhasítva a föléje hajló magas csúcsokkal őrködő hegyeket. Hatalmas mennyiségű üledéket hoz magával, ezt nevezik Lechnek, azaz salaknak. Az évezredek során a "Salakvölgyben"  élők szorgalmas munkával, csodálatosan zöldellő réteket, legelőket alakítottak ki.

Este a vacsora utáni JEKÁs eligazításnál örömmel hallottuk, hogy másnap augusztus 15-én vasárnap tiroli ünnep lesz a faluban, és a környező településeken, így nem csak a természeti szépségekben gyönyörködhetünk, megismerhetjük az itt élő emberek szokásait. Reggel lógott az eső lába, de ez nem zavarta a csapatot, délelőtt szálláshelyünkön   Stanzachban csatlakoztunk a falubeliek ünnepéhez. A Namlos folyócska partján felállított sátrakban sürgött - forgott a sok szorgos ember. Az otthon elkészített süteményeket, salátákat, sülteket hordták, és rendezték el az asztalokon, amelyekből később vásárolni lehetett. Zeneszó hallatszik, és már fel is tűnt a falu fúvós zenekara, előttük népviseletbe öltözött lányok tüzes itallal kínálták a közönséget. Az eső sem zavarta a vidám társaság jó kedvét. 

Délután Holzgauban folytattuk a "mulatozást", itt kirakodó vásár is volt. A hangos forgatag után jól esett a séta a Simmsi vízesésekhez.

Jó kis programunk volt ugye, de néhányan még így sem fáradtak el, a szomszéd faluba sétáltak át táncolni.

A következő napokban még számos érdekes kaland várt ránk. Jártunk már ismert helyeken, Reutte, Füssen,  a mesebeli kastély Neuschwanstein, és Linderhof, felvonóval a Jöchlspitzére.

Végre sikerült megnézni az "Alpesi virágoskertet"! Höfen településről indul a kabinos felvonó 1735 méter magasságig, és itt kezdődik a virágoskert, telis - tele lenyűgöző látványt nyújtó alpesi virágokkal, közben csodálatos panorámában gyönyörködhetünk.

Az egyik új "felfedezésünk" Gramais, Ausztria legkisebb települése. A Lechtaler Alpen szivében, 1321 méter magasságban fekszik, lakosainak száma 54 fő. Délen a 2600 - 2800 méteres csúcsokon szikrázik a hó,  számos túra útvonal indul a tengerszemekhez. Délelőtt túráztunk a varázslatosan szép vidéken.

Délután még egy újdonság várt ránk Elbigenalpban, bementünk Ausztria egyetlen faszobrász - iskolájába, láthattuk a szobrok születését.  Van ám ebben a faluban látnivaló bőven, a Falger Múzeum, itt található a völgy legöregebb temploma, a St. Nicolauskirche a XII. századból és a fedett   St. Nicolaus fahíd.

Egész héten egymást követte a túra a kirándulás, esténként közösen készítettük a vacsorát, ez mindig egy vidám programnak számított. A jóízűen elfogyasztott vacsora után a napot egy kellemes esti séta, érdekes vetélkedő és kártyaparti zárta.

Mint minden jónak, ennek a kirándulásnak is elérkezett az utolsó napja, csomagolás, takarítás és már indul is az autóbusz haza felé. Nem hagyhatjuk ki hagyományos sétánkat Salzburgban, ahol mindig van valami érdekesség, látnivaló. Erre jártunk mi, túl az Óperencián.  Még sok felfedezésre váró hely hívogat, viszont látásra Tirol!

Egy kis szünet után remélem újra találkozunk... : )

Irány Svájc, a hósipkás hegyek országa

Irány Svájc, a hósipkás hegyek országa! A "Kiss csapat" utazni szerető tagjai Ausztria, Írország, Norvégia, Franciaország, Csehország, Anglia csodálatos tájai után ezen a nyáron Svájc felé vették az irányt.

Egy pénteki este indultunk útnak, az éjszakát az autóbuszban töltöttük, előkerültek a kispárnák, takarók és hamarosan durmolt a társaság. Másnap reggel német földön tornáztattuk lábainkat, kimostuk szemünkből az álmot. Délelőtt végeláthatatlan almáskertek köszöntek felénk, soha nem láttam még ennyi zöldalmát. Schaffhauzennél léptük át a svájci határt, itt a Rajna-vízesést csodáltuk meg. A 23 méter magasból lezúduló víztömeg gyönyörű látvány, ez kontinensünk egyik legnagyobb zuhataga, ahol a Rajna áttör a Jura mészkőfalain.

Rajna-vízesés

Luzernben sétáltunk az óváros két fedett fahídja között. A fahíd nyitott fedélszékét 147 kép díszíti, a város védőszentjének tetteiről, és történelmi múltjáról.

Luzernben sétáltunk

Csodás tájakon haladtunk tovább szálláshelyünk, Adelboden felé. Az 1433 méter magasságban fekvő 3000 méteres hegycsúcsokkal övezett  üdülő falu volt az otthonunk egy héten át. Házunk mellett zuhogó folyócskában kavicsokat gyűjtöttünk, az udvar zöld gyepén tollasoztunk, pingpongoztunk a havas csúcsok és óriás fenyők tövében. Azt hiszem sok csodás kaland vár itt ránk.

Adelboden felé

Jártunk Bernben, ahol igazi élő medvék voltak a Medve - Árokban, barangoltunk középkori macskaköves utcáin.

Jártunk Bernben

Útközben láttuk a Thuni kastélyt, sétáltunk  Interlakenben és Spiezben a tóparton, meseszép parkokban.

Thun

Túráztunk a csodálatos vadvirágos rétek, fenyvesek, vízesések, hatalmas hófedte csúcsok között. Nagy élmény volt  felvonókról nézni az elénk táruló tájat, a vállalkozó kedvű társaink rollerrel ereszkedtek le a kanyargós aszfalt pályán.

                               

                                   Kalandjaink

Voltunk a fafaragóknál, és sajtot kóstolhattunk a hegyi sajtfarmon.  Késő délutánonként a falu panorámás strandján pihentük ki az aznapi túra fáradalmait.

Voltunk a fafaragóknál

Ellátogattunk Kanderstegbe, egy népszerű alpesi faluba, útközben sétáltunk a vadregényes Kék-tónál, kristálytiszta vizében rengeteg pisztráng úszkált. Csónakáztunk is a tavon, a víz alatt láttunk egy sellő szobrot, áhítattal hallgattuk a legendát  a kővé vált lányról.

A Kék-tónál

Legnagyobb élmény a Jungfraujoch meghódítása, melyet "Európa tetejének" neveznek. Hegyi vasúttal mentünk fel 3456 méter magasságba. Sok megálló után,  Kleine Scheideg állomásnál átszálltunk egy másik vonatra, ami a hegy belsejében ment tovább. Amikor felértünk a csúcsra, igen csak fáztunk, mindent vastag hó borított. Először nem sokat láttunk, mert a felhők között voltunk, de nemsokára kitisztult az idő, és gyönyörű látvány tárult a szemünk elé. Szikrázott a napsütés a hóborította tájon, körös körül havas csúcsok,  a távolban kék vizű tavak csillogtak. Mászkáltunk a hóban, majd a gyorslifttel felsuhantunk a csillagvizsgálóba. Becsúszkáltunk a jégbarlangba, itt 7 - 10 méter vastag a jég, amiből különböző szobrokat faragtak, volt ott sas, pingvin, fóka , medve és iglu. Mire vonattal leértünk a -2 fokos jégvilágból Lauterbrunnenbe, 30 fokos meleg várt bennünket.

Európa tetején

Volt egy másik jeges "élményünk" is, a csapat egy része éppen elindult az autóbusszal a falu központjába, amikor hirtelen csúnya felhők bukkantak fel a hegyek mögül, óriási felhőszakadás kerekedett belőle hatalmas jégtojásokkal.

"Jégtojások" a fűben

Sajnos eltelt az egy hét, elérkezett a hazaindulás napja. Még egy búcsú séta, szülinaposok, névnaposok köszöntése (ez már hagyomány a csapatnál, az utolsó este az ünnepelteké, tortát sütünk, kis ajándékot készítünk), élmények felelevenítése, csomagolás, takarítás és indulás haza.

Hazafelé is gyönyörű tájakon utaztunk, Meiringentől az Aare szurdokvölgyén haladtunk a Grimsel - hágón át a Rhone - gleccserhez. Franciaországi  kirándulásunk óta két év telt el, akkor jártunk a gleccsernél, képzeljétek szemmel láthatóan sokat olvadt a jégtömeg, érzékelhető az éghajlat változás, a felmelegedés hatása. Utunk a Furka - hágón (2431 m) vezet keresztül, hófödte csúcsok vízesések és hatalmas víztározók között. Az Oberalp - hágó után folyamatosan ereszkedünk lefelé. Lichtenstein, Ausztria, még egy esti séta Salzburgban, a zene városában és hipp - hopp  máris haza érkezünk. Csodálatos volt ez a kirándulás.

Soha nem gondoltam, hogy eljutok ebbe a csodálatos országba, túl drága ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, de látjátok a JEKÁ-val sikerült. Ezt Ti is kipróbálhatjátok, két helyszínen is vannak házaik.
Mit gondoltok, hová utazunk 2004-ben? Természetesen Tirolba! Várlak egy újabb tiroli kalandozásra... : )